x

Hihetetlenül durva átverés a Tinderen





Andrea, sokakhoz hasonlóan, a társkeresés reményében regisztrált a Tinderen. Az álomférfi megérkezett, csak sajnos gyorsan rémálommá vált. Az NLCafénak elmesélt történettel Andrea nőtársainak szeretne segíteni, hogy mások ne essenek a csalók hálójába. Ne gondold, hogy téged nem verhetnek át az internetes társkeresőn…

Az 51 éves Andrea egyedül neveli kamasz fiát. A diplomás, rendkívül értelmes és dekoratív hölgy az egyik nemzetközi cégnél vezető beosztásban dolgozik. Nap mint nap komoly és racionális döntéseket hoz, munkájában sikeres és elismert.

Sok évvel ezelőtt férjével is az interneten ismerkedtek össze, a szerelemből gyermek született, de néhány év együttlét után útjaik különváltak. Akkoriban úgy érezte, egyedül is boldogul a munkájával és a gyerekneveléssel. Aztán egyre inkább vágyott rá, hogy megbízható és szerető társ mellett élhesse az életét. Próbálkozott az internetes társkeresőkön, barátokon keresztül, de nem találta az igazit. Csalódás csalódást követett. Aztán tavaly májusában jött a Tinder… Andrea őszinte vallomása élete legnagyobb tévedéséről.

A Tinderen hihetetlen gyorsasággal történik minden

Egy ismerőssel vágtunk bele, aki szerint ma már mindenki a Tinderen él és mozog. Ha kapcsolatra vágysz, ott kell keresned. Pedig mennyi rosszat hallottam a Tinderről… Szinte alig regisztráltam, máris egy amerikai üzletemberrel leveleztem. A korábbi társkeresőkhöz képest itt elképesztően gyorsan zajlik minden. A levelek egymást váltják naponta többször is. Ennél a férfinél gyorsan feltűnt, hogy valami nincs rendben. Rendkívül lelkes volt, előadta, hogy Magyarországra akar költözni. Néhány levélváltás után máris a lakcímemet kérte, arra hivatkozva, hogy hozzám küldhesse a holmijait. Nem adtam meg neki, így amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan köddé is vált az éterben.

Aztán néhány nappal később ismét egy magát amerikai üzletembernek kiadó férfiba botlottam. A Tinderről pillanatok alatt váltottunk e-mailre, záporoztak a levelek, az üzenetek. Az egész annyira szép és álomszerű volt, ahogy őszintén érdeklődött irántam, kedves és elbűvölő leveleket írt. Aztán a telefonok is mindennapossá váltak. Valami döbbenetesen intenzív lett kapcsolatunk.

Pontosan tudta, mit mondjon

George nagyon sokat kérdezett, én meg mindent elárultam magamról, mert bíztam benne, mert úgy éreztem, végre egy igazán kedves és rendes férfival hozott össze az élet. Meséltem neki a fiamról, persze ő sem volt akadály, sőt alig várta, hogy személyesen is megismerhesse, és igazi családként élhessünk. Imponált a magabiztossága, hogy egzisztenciával rendelkezik. Nem a pénz számított, de annyi olyan férfibe botlottam, akik nálam jóval kevesebbet kerestek, hogy igazából meguntam, hogy mindig mindent én fizetek.




George elmesélte, hogy jelenleg Balatonfüreden él, gyémántokkal kereskedik. Kicsit fura volt, hogy mit keres egy amerikai üzletember Balatonfüreden, de nem firtattam. Boldog voltam, hogy hamarosan személyesen is megismerhetem. Az egyik hosszú hétvégére szállodai szobát foglalt, ahol kettesben tölthetjük az időt – még a foglalást is elküldte nekem.

Hihetőnek tűnt minden

A közös hétvége sosem jött össze. George-ot váratlanul Dél-Afrikába szólította a kötelesség. Azt mondta, el kell utaznia egy gyémántügylet miatt, de legfeljebb két hét az egész, és bepótolunk mindent. Néhány nappal később indult el a lavina, amikor megírta, hogy fényes nappal kirabolták, ellopták a bankkártyáját, és nagyon csúnyán helyben hagyták. Pár éve dolgoztam Dél-Afrikában, ezért elhittem a történetet, mert ott valóban gyakran előfordulnak hasonló esetek. George még fotót is küldött magáról, amelyen bekötözve látható. Legalábbis ugyanaz a férfi volt, akit a Tinderre feltöltött fotón láttam, és azokon a képeken, amelyeket levélben küldött. Mivel ellopták a pénzét, nem tudja kifizetni a kórházi költségeket.

Pontosan tudta, hogyan hasson a lelkemre. Telefonon elmondta, rajtam kívül senki sincs, akihez fordulhatna, én vagyok az egyetlen, akiben megbízik, és segíthet rajta. Javasoltam, menjen el a rendőrségre, és jelentse a bűncselekményt, amit gyorsan kimagyarázott, hogy a helyi rendőrség egy amerikai állampolgárnak úgysem fog segíteni. Nem akartam okoskodni, tanácsokat adni, hiszen ő mégiscsak egy komoly üzletember, aki tudja, mit csinál. Belementem és segítettem.

Hazugságok hálójában

George részletesen elmondta, hogyan tudok pénzt küldeni a bankokat megkerülve, gyors átutalással. A gyorsaság azért volt fontos, mert a kórházi számla napról napra emelkedett. Másnap elküldtem a pénzt. Legálisnak, szabályosnak tűnt minden, hiszen a kedvezményezett adatait nekem kellett megadnom, a pénzt csak ő vehette fel. Bizonylatot kaptam a befizetésről, és a pénzfelvételről is. George még a kórházi számlát is elküldte. Igen, segíteni akartam a férfinek, akivel reméltem, hogy minél hamarabb találkozhatok.

Aztán jött az újabb kérés: ki kell váltani a gyémántokat. Elmondása szerint, hogy kihozhassa a nyers köveket az országból, a helyi adóhivatalnak be kell fizetnie az ügylet utáni adót. Azt mondta, addig nem hagyhatja el az országot, amíg a tartozást nem rendezi. Egyre zavarosabb volt az egész, de hittem, vagy legalábbis hinni akartam neki. Állítása szerint az amerikai bankszámláját a bankja a bűncselekmény miatt befagyasztotta három hétre, mert eddig tart az ügy kivizsgálása. A pénzéhez képtelen hozzáférni… és csak én segíthetek. Javasoltam újra, menjen el a rendőrségre, keresse fel az amerikai nagykövetséget, ők biztosan tudnak valamit tenni. Gyorsan leszerelt, hogy ne adjak tanácsokat, ő pontosan ismeri a helyi viszonyokat, és a követség sem fog segíteni. De, rendben, ha annyira ragaszkodom hozzá, megteszi a feljelentést a rendőrségen.

A két hétből egy hónap lett

Persze, még én éreztem rosszul magam, mert hogy jövök ahhoz, hogy megkérdőjelezem, amit mond. Az addig bűbájos hangnem durvábbra váltott. Miért nem segítek neki? Itt rohad ebben az országban, pedig alig várja, hogy láthasson és találkozzunk, megtehetném, hogy segítek, mégsem csinálok semmit. George pontosan tudta, milyen mondatokkal hasson a lelkemre, a lelkiismeretemre. Újabb pénzt küldtem neki. Aztán jöttek az újabb kérések: ki kell fizetni a szállodát, jogosítványt kell csináltatni, mind pénzbe kerül, de minden tartozását visszaadja, amint hozzájut a saját pénzéhez. Még bankszámla-kivonatot is küldött bizonyítva a meglévő fedezetet.



Már majdnem egy hónap is eltelt, amióta Dél-Afrikába utazott. Vagy legalábbis ezt állította. Ekkor már én is tudtam, hogy valami nagyon nem stimmel, szerettem volna visszakapni a pénzemet. Ekkor azt mondta, Magyarországra nem tud pénzt küldetni, de Brüsszelbe egy speciális pénzszállító céggel el tudja juttatni a tartozást. Utazzak Brüsszelbe, ahol átvehetem az összeget. Jöttek a „hivatalos” levelek az állítólagos pénzszállító cégtől is. Az írták, megérkezett az összeg, amelynek költségét az átvételkor nekem kell kifizetni. Mondtam George-nak, ha ott van a pénz, fizessék ki abból, nekem erre már nincs pénzem. A javaslata már csak hab a tortán: vegyek fel hitelt. Közben rákerestem a neten a cég telephelyére, ami igencsak furcsa és lepusztult környéknek tűnt. Élnek barátaim Brüsszelben, felhívtam a nagykövetséget is, akik nagyon segítőkészek voltak. Utánanéztek a cégadatoknak, semmi ilyesmit nem találtak – a cég nem létezett.

Rendőrségi feljelentés a Tinder-kapcsolat vége

George egyre ingerültebben válaszolt a levelekre, a telefonokra, folyton azzal vagdalózott, mi az, hogy nem fizetek, és nem segítek neki. Mondtam, innentől intézze magának az ügyet, én nem tudok Brüsszelbe utazni. Ráadásul nem is létezik ez a cég. Ettől még durvább lett: ez a cég az amerikai bankja ügyfele, megbízható, létező, ne állítsam az ellenkezőjét. Már tudtam, hogy átvert, és sosem jutok a pénzemhez. Valójában féltem megszakítani vele a kapcsolatot, a kölcsönöket azért küldtem, mert bíztam, hogy a segítségemmel tényleg visszautazhat Amerikába és a számlája feloldását követően visszakapom a pénzem, meg persze őt is. Rá kellett jönnöm, nagyon durva csalás áldozata lettem. Ekkor jelentettem fel a magyar rendőrségen.

A nyomozók segítőkészek voltak, de semmi jóval nem biztattak, mert Magyarországnak nincs kiadatási egyezménye Dél-Afrikával. A vizsgálat azóta is tart. Sőt én is nyomoztam. Felhívtam a johannesburgi rendőrséget, ahol elmondták, George sosem járt náluk, ahogyan a balatonfüredi tartózkodási helyén sem tudtak róla semmit. Megkerestem a kórházat is, ahol a hivatkozási szám létezett, csak éppen egy idős hölgy volt a kezelt páciens. Viszont megkaptam a hölgy telefonszámát. A legnagyobb megdöbbenésemre kicsengett a telefon, sőt a hölgy pontosan tudta, ki vagyok. Letette a telefont, ígérte, visszahív. Ő sosem hívott vissza, ellenben George igen, hogy mit nyomozgatok, és hívogatok fel idős és ártatlan hölgyeket. Annyit legalább megtudtam, nem egyedül csinálta az egészet, és valószínűleg tényleg Dél-Afrikában lehet.

Senkiben sem lehet megbízni?

Andrea – közel egy évvel a Tinderes ismerkedés után – pontosan tudja, a pénzét már sosem kapja vissza. Dolgozik tovább, próbálja élni az életét, próbálja túltenni magát a keserű csalódáson. Reméli, hogy talán egyszer mégis rátalál az igaz szerelem. Történetét azért mesélte el, mert így talán könnyebb feldolgoznia. És ha csak egyetlen nőtársának segíthet, aki épp hasonló cipőben jár, vagy bármilyen módon hozzájárulhat, hogy a csaló bűnbanda börtönben végezze, már megérte az őszintesége. A  mai napig nem érti, hogyan lehetett ennyire ostoba és hiszékeny. Ahogyan azt sem, hogy manapság tényleg senkiben sem lehet megbízni? A legnagyobb tanulság, hogy soha senkinek sem szabad pénzt adni…